Tenyésztés vagy szaporítás más megközelítésből

Kedves Csaubarátok, kutyakedvelő barátaink!

Honlapunkon és egyéb megjelenési médiafelületeinken,közösségi oldalakon már sokszor próbáltunk információt adni, segítséget nyújtani minden kutyát kedvelő érdeklődő számára, hogy ismeretekkel felvértezve hozhasson felelősségteljes döntést,ha kiskutyát kíván vásárolni vagy örökbe fogadni.(Pl. Ki a Szaporító? vagy Ki a Tenyésztő? írások.) Ehhez a témához kapcsolódik az alábbi írás is, ami kicsit másképpen fogalmazza meg azokat a gondolatokat amit máshol másképpen már többen megpróbáltak körűljárni.Az írás, bár humoros alapbeállítottságúnak tűnik nagyon is komoly megállapításokat tesz, olykor vitriolos vagy szatirikus megjegyzésektől sem mentes.Szerzője véleményünk szerint úgymond “képben van” kutyás társadalmunk helyzetével.Elolvasva, bizonyára mindenkinek “beugrik” a kutyás ismeretségi köréből egy-egy “Hernyó”,”Hívő” vagy “Próféta” típus.(Nekem(-ünk) sajnos több is, a régmúlt vagy a mostani “csaus kisvilágunk” szereplői közül.)

Az írást egy barátunk küldte el számunkra,sajnos a forrást nem tudjuk,de ha meglesz természetesen közöljük.Kellemes időtöltést és természetesen várjuk véleményeteket hozzászólásaitokat.(MCCK2015)

Ui.A megjelenés után kaptuk kitűnő olaszul beszélő és fordító klubtagunktól – Kálóczi Veronikától- egy értesítést,szerinte az írás egy olasz szerző – Valéria Rossi – munkája,lefordítva,átdolgozva és kicsit a hazai körülményekre igazítva.Ha ez így van akkor sajnos a “Tenyésztők szigete” mindenhol hasonló!!

Kinológiai útikalauz kezdőknek
III. fejezet
A Tenyésztők szigete.
Nagyon zegzugos hely, szinte labirintus, csak gyakorlott túrázóknak ajánlott, könnyen örökre eltévedhet az ember. A sziget lakossága nagyon vegyes, egyes csoportjaik vegetáriánusok, de akadnak emberevők is. Nézzük mivel is foglalkoznak a szigeten:
Akár karmikus, akár büntetőjogi szemlélettel közelítjük meg a tenyésztés témakörét, a legelső mozzanat amely meghatározza a teljes folyamatot és a végeredményt is:
Az Indíték
-Az ebtenyésztés leggyakoribb elkövetési módja az aljas indokból, anyagi haszonszerzés céljából elkövetett kutyagyártás, amely nagyjából azonos fajtájú ebek hím és nőstény egyedeinek, tisztán anyagi alapon kikényszerített szexuális aktusának eredménye. Mivel az aktus általában ellenszolgáltatás (kp) fejében jön létre, ez bizony már a kitartottak és stricik, a prostitúcióra kényszerített kanok, a megerőszakolt szukák, a (nemi)szervkereskedelem világa.
Az elkövetőket a köznyelv szaporítóknak hívja, ami első hallásra megbélyegzésnek tűnhet, valójában ez a megváltás maga. A szaporító név mögött egy arctalan, névtelen massza van, egy korlátlan felelőtlenségű társaság, melynek tagjait teljes, örökös amnesztia illet meg. A szaporítás ugyanis, bármilyen hihetetlen, nem illegális tevékenység. Szaporítani nem tilos, nem kell megfelelni semmilyen szabálynak. Kő’ hozzá egy szuka, meg egy kan, esetleg egy kiürült disznóól. A szaporítás további népszerűsítését, a szaporítók által okozott károk elhárítását, az erről szóló rémtörténetek kitalálását (ill. hű krónikásként lejegyzését) az adótok 1%-áért vállalom csak. Mivel e sorokat decemberben írom, a téma meg csak szja bevallási időszakban égető, ezért erről most ennyit.

– Nehezebben behatárolható a gondatlanságból elkövetett ebtenyésztés indítéka. A jellemzően törzskönyvezett egyedekkel, viszonylag szabályozott keretek között szaporulatot előállító szukatulajdonosok legalább három kasztba sorolhatók:

1. A Materialisták

Ők azok, akik már az első kutyájukat is a későbbi várható bevételek, reménybeli haszon ígérete alapján választották ki. Hosszas kutatómunkával, magánnyomozók és kémek bevetésével feltérképezik a kiszemelt fajta aktuális trendjeit. Bonyolult egyenletekkel kiszámítják a pénztárcájuk szabta határok között, hogy melyik fajta, melyik tenyészet, mely párosításából származó kölyök esetében a legmagasabb a megtérülési ráta, a várható haszonkulcs, az ár-érték arány. A kölyök vételára osztva a származási lapján felsorolt összes rövidítéssel (CAC,HFGY,BOB, IPO, NATO stb..), szorozva a tenyésztő “hánybíróabarátja” és “hánykülföldinevéttudjafejből” együtthatóval, zárójelben, osztva a PR megjelenések számának abszolútértékével….. A materialista fajtaválasztásánál az “jól eladható” a varázsszó. Általában a fajta iránti érdeklődés csökkenésével átpártolnak másik fajtához, másik gazdatestet választanak, de időnként lekésik a csatlakozást, beragad a “befektetés” , akkor a beszűkült piacon a konkurencia ellehetlenítésével próbálnak profitot termelni.

2. A Hívők

A Hívők azok a jövendőbeli tenyésztők, akiknek kész fantáziaviláguk van a tenyészteni szándékozott fajtáról, de tanulással, egyéb klasszikus ismeretszerzési módszerekkel elsajátított tárgyi tudásuk nulla. Ők kölünböző átalakulási fázisokon keresztül jutnak el végső formájukhoz, mint a hernyók, azzal a különbséggel, hogy a legritkább esetben változnak pillangóvá. Amikor tetteik következményeivel kéne szembesülniük, garanciális ígéretet akarnál beváltani náluk, bebábozódnak, hogy aztán a veszély elmúltával ismét hernyóként éljenek tovább.
A Hívők kezdetben egy erős szellemi vezető (Próféta) köldök zsinórján függve élnek. Általában tőle, vagy rajta keresztül vásárolják meg az első kutyájukat és rajta keresztül szívják magukba az üdvözülés módszereit. Kizárólag érzelmi alapon viszonyulnak a tenyésztéshez. Nagy átéléssel bizonygatják a fajta iránti elkötelezettségüket, de ha konkrétan, tényszerűen kéne nyilatkozni egy-egy kutyáról, tenyésztésről, standard-ről, hirtelen találnak okot eljátszani az érzéseiben megsértett, megbántott áldozatot, aki nem hajlandó világi dolgokról beszélni. Kikupálódásuk második évében már maguk is Prófétákká válnak, megvilágosodván, korábbi mentorukban -általában egy anyagi természetű vitát követően – felismerni vélik a Sátánt.
A Materialisták és a Hívők közös tulajdonsága, hogy bár a tenyészteni kívánt fajtáról, általában a kutyáról semmilyen, vagy csak minimális tudásanyaggal rendelkezik, de hihetetlen szorgalommal magolnak be lényegtelen, semmitmondó adatokat, így később általuk nem ismert, sosem látott kutyákról tudnak tudományos alapossággal felsorolni törzskönyvi adatokat, eredményeket, értékeket, hibákat, örökítési képességeket stb…

3. Hobbisták

A hobbikutyás különösebb tervek és víziók nélkül, a tenyésztés anyagi vonzataival nem törődve, szeretett családi kutyájától vágyik utódra. Nincs mögötte tudatosság, nem is hívja tenyésztőnek magát. Ők viszonylag ártalmatlanok. Általában az első elkövetés után rájönnek, hogy egy alommal sok munka és sok felfordulás jár, ezért ritka a bűnismétlés.

-A lehetséges indítékok között az utolsó, egyben a legritkább amikor a tenyésztés indítéka maga A TENYÉSZTÉS, mint az elképzeléseimnek leginkább megfelelő Kutya “megalkotásának” ill. “sokszorosításának” lehetséges módszere. Egy tudatos, a kutyát, a fajtát, fajtákat ismerő ember célirányos tevékenysége, mely irányulhat a fajta egyedeiben már meglévő tulajdonságok megőrzésére, a meglévő hibák kiszűrésére, vagy új tulajdonságok kialakítására, rögzítésére. A Tenyésztő nem a kutyára rakódott külső máz, a ráfonódó üzletágak, elérhető kétes értékű címek, rangok, státuszok és nem is a várható vételár mentén halad. Született vagy szerzett “betegsége” általában a kutya és gyakran azon belül egy-egy fajta alapos megismerésére érzett késztetés. A Tenyésztőnek elsősorban magához A KUTYÁHOZ van viszonya, kapcsolata, kötődése, nem kutyázás aktuális kereteihez, divatirányzatokhoz, üzletágaihoz, és a tenyésztése sem cél, csak eszköz. Nem Tenyésztő akar lenni, hanem vágyik valamilyen Kutyára, ehhez tenyészteni kénytelen. Ha gyúrni lehetne kutyát, szobrász lenne, ha tésztából kisütni, akkor pék…
A Kutyát tenyésztő tenyésztőkből, elképzeléseiket, módszereiket tekintve is többféle létezik.

1. A Technokraták jéghideg fejjel, racionális, mérhető teljesítmények, tulajdonságok mentén tervszerűen tenyésztenek. Fejükben centiméterek, színárnyalatok, pontszámok, szögek, csontok, ízületek precíz rendszerben sorakoznak. Általában a tervezés alaposságától várják az eredményt. Előre próbálnak minél több lehetséges hibát kiszűrni, biztosra menni. Az állandó fejlődésben bízva hajlamosak túlszabályozni magukat, és a végletekig ragaszkodni a felállított szabályaikhoz akkor is, ha ezzel hosszabb távon annyira leszűkítik saját lehetőségeiket, hogy végül a saját tengelyük körül pörögve, egy helyben erőlködnek csak.

2. Az Okkultisták a saját boszorkánykonyhájukban vegyészkednek , általában több száz éves titkos receptek szerint. Mivel maguk is fogyasztják a saját főztjüket, kóstolgatás után döntik el a következő lépést: “Hmmm, nem rossz, de egy csipet elegancia kéne még.” vagy “Kicsit sok lett a bőr, legközelebb szárított húsból teszünk bele. A múlkor megégette a segéd nyelvét, most meg kicsit langyos lett…” . Nincs körző, nincs szögmérő és nincsenek szűk korlátok. Légyölő galócát persze az okkultisták sem főzik bele, és ha véletlenül nagyobb adag szójához jutnak ingyen, akkor sem abból főzik a marhapörköltet.

3. A Szerencsejátékos az Okkultisták és a Technokraták jól sikerült egyedeiből véletlenszerűen próbálkozik. Az alapanyag minősége jó, a szándék jó, a végeredmény kiszámíthatatlan. A tenyésztés természetéből adódóan a Szerencsejátékos nem gyárt több selejtet, mint az előbbi kettő és szerencsés esetben megszülethet nála az okkultisták és technokraták kutyáinak legjobb tulajdonságaival rendelkező, kiemelkedő egyed is.

Az indítékok között nincs éles határ, ahogy az egyes típusok között sincs. Minden kutyás, szukás, külön keveréke a felsoroltaknak. Mivel a tenyésztők is emberek, nem szentek.
A kategorizálást nagyban nehezíti, hogy a leginkább a legaljasabb szándékúak tudják álcázni valódi természetüket. Őket a külvilág gyakran valamiféle tenyésztő-yogi-nak látja- a belső ösvény beavatott harcosának- aki megalkuvást nem tűrve, kételyek nélkül halad a becsület és az erény útján. Gyanakvásra adhat okot, ha túl gyakran halljuk tőlük a:
“megmondom őszintén”, “nem a pénz érdekel”, “nem akarom kibeszélni,de”, “szép ez a kutya, csak”, “van nekem egy ehhez való kanom”, “ez csak 58 centi, de a kölykei mind 70 centisek”
szóösszetételeket. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy egy jól felépített szemfényvesztéssel megtévesztve is “csak” egy kutyával vágnak át, nem egy autóval vagy házzal. Tanulópénz szempontjából a tenyésztők szigete az egyik legolcsóbbak közé tartozik.
A tenyésztők szigetén jelenleg mély gazdasági és morális válság van, melynek okai igen összetettek.
Minden tenyésztő vágyik a sikerre és fél a sikertelenségtől. Minenki vágyik az elismerésre és gyűlöli, ha elmarasztalják valamiért. Mindenki szeretne jó hírnévre szert tenni és retteg, hogy rossz hírét keltik. Ezek a vágyak és félelmek ugyan emberiek, de mára szinte csak ezek a tenyésztői szervezetek mozgatói, ezért már az indítékok számbavétele során megállapíthatjuk, hogy a jelenlegi állapotában a szervezett ebtenyésztés kudarcra van ítélve. Az ebtenyésztő szervezetek elsősorban ezen vágyak kielégítését és ezen félelmek elkerülését árusítják. Az egyén, a siker, elismerés, jó hírnév okozta örömért hajlandó hazudni, csalni, korrumpálni, szövetkezni, szervezkedni, barátkozni és befizetni a nevezési díjakat a minden tenyésztői mércét figyelmen kívül hagyó címkiosztó rendezvényekre. “Sajnos” még a legbecsületesebb, legtisztességesebb, legjobb szándékú tenyésztésnek is természetes, garantált tartozéka, velejárója a Hiba, a hibás egyed, mivel nincs isteni hatalom a tenyésztő kezében. Természetes, hogy a Hibát, a rosszul sikerült egyedet senki nem szereti reklámozni, szeretne túllépni rajta, elfelejteni és tényleg nincs is értelme a Hibán lovagolni, örökké felemlegetni, azon csámcsogni, de az a rendszer, ahol a sikertelenség nem létezik, a hibákért nem jár elmarasztalás, ahol rossz hír nem létezik, az annyira életszerűtlen, annyira steril, hogy már annak sem okoz örömet, aki betegesen vágyott a megvásárolható sikerekre.
Szerencsére van aki megfelelő összegért (6 – 8 eFt) biztosítja a tenyésztőknek, hogy kudarcélményük ne legyen, bár ez a garantált siker egyre kevesebb embert hoz tűzbe.
Ennek ellenére még mindig van a tenyésztőknek motivációjuk egymás megsemmisítéséhez, ellehetetlenítéséhez. Bár logikusan a tehetséges, sikeres (vagy csak szerencsés) tenyésztőről feltételeznénk, hogy aknamezővé változtatja a versenypályát, mégis inkább az a tapasztalat, hogy a lemaradók próbálnak úgy felzárkózni, hogy eltörik versenytársuk lábát, feljelentésekkel, perekkel próbálják elvenni a konkurens kedvét a további tevékenységtől…, újabb és újabb akadályokat ácsolnak, hátha a másik azt már nem tudja átugrani, ők maguk eleve úgy építik az akadályt, hogy átférjenek alatta… (A konkrét bűvésztrükk úgy működik, hogy nagyon hangosan elkiáltják magukat, hogy XY fennakadt az akadályon, vagy csalni próbált- ekkor mindenki odanéz XY-ra, ezalatt ők maguk elsétálnak az akadály mellett és a túloldalon ismét hangoskodva magukra vonják a figyelmet. “Láttátok mekkorát ugrottam? Mostantól én tanítom, hogy kell ugrani.” )
Sajnos a sziget lakóinak többségét hibás vagy aljas indíték vezette a szigetre, ennek megfelelően Tetteik többsége is aljas, hibás, ostoba, ennek Következményeit a sziget összes lakója együtt kénytelen elszenvedni. A sziget látogatása nem ajánlott, bár olcsó a lakhatás 20eFt egy FCI gyártmányú “tenyésztő” feliratú sátor, viszont a további rejtett költségek, a magas rezsi, a drága házmester, lopós szomszédok miatt a csalódás szinte garantált.
Ha eltévedtünk a tenyésztők szigetén, a következőket kell tennünk.
Kizárjuk az figyelmünket elterelő ingereket. Kikapcsoljuk a számítógépet, okos telefont. Füldugót teszünk a fülünkbe, hogy ne halljuk a hangzavart. Fel kell tennünk egy szemellenzőt, hogy ne nézzünk se jobbra, se balra. Ezt követően tekintetünket levesszük embertársainkról úgy, hogy a szájuktól haladunk a pórázt tartó kézen át, a póráz mentén a karabínerhez közelebb eső állatig, tekintetünket ott tartjuk, alaposan megfigyeljük mit látunk és rögtön tudni fogjuk hol járunk pontosan

Szólj hozzá!

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned.