Kedves Látogató!
Szeretnénk egy sorozatot elindítani amelyben reméljük számíthatunk sok-sok ChowBarát közreműködésére. A címéből adódóan – „Hogy is kezdődött….”- várjuk történeteiteket, melyekben leírjátok hogyan ismertétek meg a fajtát, hogyan is lettetek ChowBarátok. Közreadhatja gondolatait természetesen az is akinek sajnos negatív tapasztalatai voltak amikor kapcsolatba került a fajtával vagy annak „tenyésztőjével”. Ez okolásul is szolgálhat az új „nemzedékeknek” is.
Kezdem tehát a Mi történetünkkel : Hogy is kezdődött……
Vannak emlékek, amelyek – ki tudja miért – talán örökre bevésődnek agyunkba és egyszer csak hirtelen valamilyen élmény hatására újra előkerülnek, emlékezünk rájuk.
Néhány hónapja éppen Berlinhez közeledtem autómmal, amikor hirtelen egy sok-sok évvel ezelőtti esemény jutott az eszembe.
1973. július Kelet-Berlin ″Világ Ifjúsági Találkozó″
"Sandy" 1997
Frissen érettségizett diákként a ″nagybetűs ÉLET″ megkezdése előtt, ötnapi kerékpározás után, emlékezetes, élményekkel teli hetet töltöttünk el barátommal a kettéosztott városban. Ma is tisztán fel tudom idézni a képet: amennyire ″engedték″ olyan közel mentünk a Brandenburgi Kapuhoz és az oszlopközöket elcsúfító fal felett próbáltunk átlesni a szabad világba. Ekkor ment el mellettünk egy idősebb hölgy egy chow chow kutyával. Akkor még természetesen nem tudtam, hogy egy chowt látok. Mindkettőnket lenyűgözött gyönyörű sötétvörös színe, különleges járása, büszke tartása. Mai szemmel és tudással is azt mondhatom, hogy a fajta kiváló példánya lehetett. Ez volt az első találkozásom a chow chow-val.
Néhány évvel később egy kis Duna menti üdülőhelyen láttam meg újra egy szép ″kéknyelvűt″. Mivel még ekkor sem tudtam miféle kutya ez, Veronika (feleségem akivel ott ismerkedtem meg) sok mindent elmondott róla, hozzá téve, hogy régi álma egy ilyen kutya.
A kutya gazdáitól is sokat megtudtam a fajtáról és lenyűgözött, amit hallottam. Ez volt a második találkozás.
A harmadik és egyben ″végzetes″ találkozásra már csak két évet kellett várni.
Akkoriban építettük közös fészkünket és egy este felkerestük a szállítási vállalkozónkat számla kiegyenlítés céljából. S milyen a SORS a kinyíló ajtó mögött egy chow chow szuka állt hatalmas pocakkal,éppen vemhesen.
Három hónap múlva az új házba velünk együtt Ő is beköltözött „Döme” a sötét vörös chow chow fiú. Majd egy év múlva fekete barátnője ″Fruska″. Végül 1988 tavaszán érkezett ″Ramóna″ szintén fekete szuka aki aztán tenyészetünk alapja lett.
Hát valahogy így kezdődött máig tartó barátságunk ezekkel a kiváló, különleges kutyákkal.
Varese-Lozza 1999
Lousanne 2001
Most 2010 vége felé, lepörgetve a gyorsan elmúlt éveket, ha megpróbálom megfogalmazni mit is jelentenek számunkra chow chow-uink, azt kell mondanom életünk már elképzelhetetlen lenne nélkülük. Nagyon hiányozna önzetlen szeretetük, egyéniségük és természetesen a mindennapi foglalkozás is velük. Kutyáink révén több európai országban barátokra találtunk, új ismeretségeket kötöttünk ugyanakkor rengeteg ismeretre is szert tettünk.
Remélhetőleg még nagyon sok új találkozás, élmény, utazás, kiállítás vár ránk amit nekik köszönhetünk.
Nagyon szupi kezdeményezés!!!
Meghatódva olvastam a történetet és közben azon tűnődtem, mennyire kevéssé ismerjük egymás életét a nagy össznépi lótás-futásban. Remélem, a csaukhoz való közös kötődésünk feloldja ezeket a gátakat is. Rajta!
Kíváncsian olvasnék hasonlókat és amint időm engedi természetesen megosztom veletek a magunkét is!
Üdvözlettel!
J.
18 éve vagyunk chow-chow „tulajdonosok” . Ilyen csodálatos lény, mint egy chow-chow – már sokszor kutyának sem tudom nevezni – talán nincs még egy a világon. Astor volt az első. 10 és félévesen költözött el az örök vadászmezőkre. Élete utolsó napjaiban – ezt már csak utólag tudom,de ő akkor tudta – folyamatosan búcsúzott az ismerős helyektől. Már nagyon beteg volt – a fibro szarkóma miatt nyilt seb volt az egész jobb lába – amikor ezen az utolsó vasárnapon elmentünk sétálni. Nagyon nehezen mozgott de ment és ment. Szóltam neki, hogy gyere most már vissza, menjünk haza. Ő leült és csak nézett szinte könyörgő tekintettel; szinte mondta: nekem még mennem kell. Látva hajthatatlanságomat szó szerint el kezdett sírni.
Erre tovább engedtem. Még egy jó fél óra volt, mire megjártuk az AKARATA szerinti útvonalat. Haza értünk. Ez volt az utolsó sétája. 2002. augusztus 29.
Sokáig sirattam. Alig több mint egy hónapra rá – október 5.-én megszületett Symba.
Ugyanannak a családnak sarja(Astor anyja = Symba nagyanyja) Ő most 8 éves. Nem tudunk nélküle élni. Nyugdíjas napjainkat itthon Budapesten és a „telken” tökéletesen kitölti. Igazi családtag. Remélem még lesz néhány évünk vele. Lehet, hogy elfogult az ember, de ki nem az, aki szeretetet vár. És Őtőle ezt megkapjuk.
Örömmel találtam rá erre a honlapra. Remélem sok szépet, hasznosat fogok találni mások tapasztalatából. Igyekszem én is megosztani ami az ő életük széppé tételéhez szükséges lehet. Üdvözlettel Valent János
Hogy is kezdödött? A hetvenes évek vége felé ujsághirdetés alapján eljutottunk Otott Kovács Jánosnéhoz, akitöl megvásároltuk életünk elsö kutyáját CSIA-ZSUNG FLEURE-t. Szerintünk a világ legaranyosabb szukácskája volt.Játékos, vidám, futkározos kölyök, aki még a szomszéd, utcán kapirgálo tyukjait is kergetni merészelte. Ez volt a veszte, mert a baromfik gazdája,látván
, hogy leánykánk szalad a kutyusért, sietve egy lapáttal agyonütötte.
Ez a szomoru eset után, jöttünk rá, hogy mennyire hiányzik a Fleure, elkezdödött a keresés. A MEOE-töl kapott cimlisták alapján felkerestük a bejelentett almokat, de az természetes, hogy seholsem találtuk a mi Fleure-ünket.Vissza-visszatértünk Otott Kovács Magdihoz és mikor megtudtuk, hogy Almira, aki a Fleure mamája volt, ismét kölyköket vár, akkor azt mondtuk, hogy ha szuka is lesz az alomban, az a mienk.
Igen a miénk lett CSIA-ZSUNG IRKE, aki l6 évig élt velünk.
A legelsö kutyánkat ért szomoru baleset sok-sok tanusággal szolgált.Levelezés utján, számos europai ország csauklubjával kerültem kapcsolatba.Nagyon sok hasznos tanácsot kaptam tölük,
és sok-sok barátra leltem.
Ez a kis viszaemlékezést irva, a régi papirok közt bogarászva, rátaláltam három igazán régi tenyésztöre
Dr.Szentiványi Istvánné, /ettöl a tenyésztötöl vásárolta Otott- né az elsö csau-csaut/
Szentiványi Kornélia, /Ö folytatta a mamája által elkezdett tenyésztést/
Jani Dénesné / a sikeres „Gergöi” Aida tenyésztöje.
Kezembe került Ilosvai Lajos Károly, 1921-ben irt könyve, melynek cime: A KUTYA.Ebben a Csau-Csauról a következöt irta: ” Nálunk az utóbbi időben tűntek fel és élénk feltűnést is keltettek a kiállitásokon.Lassan-lassan tért hódit, de még most óriási árakat kérnek értük, mint minden újdonságért.”
Befejezem, sokat tudnék mesélni kék-nyelvü négylábuimrol, de majd ha lesz „Hogyan folytatodott” fejezett, akkor oda is „bekopogok”.
Gajdosné