Március 6.
Nekünk ez egy kicsit az emlékezés napja. Ma 20 éve, hogy világra jött Dörmikénk, Királylaki Gerry néven és ma 5 éve, hogy végleg el kellett engednünk magunktól. Gyönyörű 15 évet töltöttünk együtt. Március hatodikán mindig visszaemlékezünk Rá, apró kis villanásokkal, felidézzük szokásait, kedvességét, dacosságát, primadonnai allűrjeit, egyszóval egy csau életét…
Annak meg pont két hete, hogy Lili nálunk van, szoktatjuk Őt magunkhoz, magunkat Hozzá, de ez egy másik történet.
Délután felhívtak az egyik állatvédő -mentő alapítványtól, hogy ha tudok, nézzek már szét a város szélén (mint utóbb kiderült inkább a szomszéd nagyváros széle és ez még érdekes lesz), mert valaki talált 3, de lehet, hogy 4 kutyatetemet a folyóparton és nem tud sehogy sem intézkedni, hogy elszállítsák őket, mert senki sem akarja felvállalni az ügyet. Megkaptam a megtaláló számát, felhívtam. Elmondta, hogy mit és hol látott, meg azt is, hogy már beszélt a városunkban működő állatvédelmi alapítvánnyal, meg – útmutatásuk nyomán – a helyi hivatallal is, de azok – nem a mi területünk, az már a másik város – lerázták magukról a feladatot.
Fényképezőgépet és GPS-es telefont ragadtam, kerítettem autót és kimentünk a helyszínre. Bevallom elsősorban azért, mert Zsibikénket is azon a környéken látták utoljára, így mindenképp látnom kellett, mi van ott.
Valóban 4 vizsla méretű (az egyik valószínűleg az is volt) kutyus hevert a megadott helyen. Három már jó rég, mert a rájuk rakódott piszokból arra lehet következtetni, hogy talán már az év eleji árvíz idején is ott voltak. A negyedik alig pár napja kerülhetett oda, egy nagy fekete szemeteszsákban. Ennek az oldala egy ponton ki volt szakadva és vöröses bunda látszott ki belőle. Kerestem egy faágat és feltéptem a zsákot. Nem csau volt benne, fajtáját nem tudom megmondani, mert nem vettem ki a zsákból, csak annyira téptem fel, hogy le tudjam fotózni. Készítettem pár képet róluk, rögzítettem a GPS koordinátákat (valóban a szomszéd város területe) és hazamentünk.
Felhívtam a szomszéd városban működő gyepmesteri telepet, hogy mit találtam, de közölték hogy az a kerület nem kötött velük szerződést, így nem az ő asztaluk.
Közben a képeket és a helyszín adatait feltettem az Interneten egy elveszett kutyákkal foglalkozó oldalra. Pontosabban a képeket nem, csak a rájuk mutató „linket”, mert a látvány nem szép. Bár a mai világban sokkal durvább képeket is láthatunk vacsora közben a híradókban, de valahogy engem zavart a dolog. Emiatt sincs ehhez a cikkhez egyetlen kép sem csatolva. A fórumon egy „olvtárs” megadta az adott kerülethez tartozó szerződött „begyűjtő” számát, meg az ottani Hivatal megfelelő osztályának számát is. Felhívtam a begyűjtésre szerződött állatorvost, aki pár perc után közölte, hogy az a terület nem is hozzá tartozik, hanem a Vízügyé, merthogy a gáton túl van. Zsákutca…
Másnap felhívtam a Hivatalt, ahol egy készséges ügyintéző kikereste a térinformatikai rendszerből a pontos helyet és megállapította, hogy ez mégiscsak arra a bizonyos központi városi ebtelepre tartozik, mert a terület a város központi hivatalának tulajdonában/kezelésében van.
– Akkor most mit tegyek?
– Semmit, majd ő intézi a dolgot tovább a gyepmesteri teleppel, csak adjam meg a számom, hogy ha valaki a pontos helyet keresné, esetleg útba tudjam igazítani.
– Rendben…
Azért pár mondatot még beszélgettünk, mert nekem eszembe jutott, hogy mi van, ha a GPS-t nem a szemeteszsák mellett, hanem kicsit odébb, az autóban nézem meg. Az már a Közútkezelő „felségterülete”. Ha 40-50 méterrel délebbre, akkor már a másik város. Ha ugyanennyivel északabbra, akkor egy magánterület. ami nincs bekerítve. Ha egy kutyát elüt egy autó az úton és az ott marad, akkor a közútkezelő, ha az ütéstől átrepül a korláton és legurul a gát oldalában (az út a gát tetején fut), akkor a vízügy, ha a másik oldalon történik ugyanez, akkor az úttal szomszédos ipartelep tulajdonosa a „felelős” a tetem elszállításáért. Ezt, ott, a helyszínen, vasárnap délután miként fogja az egyszeri autós eldönteni?
Gyanítom sehogy, inkább ad egy kövér gázt és hagyja az egészet az enyészetre.
Esetünkben a dolog azért nehezebb, mert 4 kutya, köztük egy szemetes zsákba kötött nem kerül csak úgy magától a gát mellé, azokat valaki odavitte, ott hagyta. Manapság az ilyen eset akár bűnténynek is minősülhet, de a fertőzésveszély miatt az ÁNTSZ is érintett lehet a dologban.
Vajh a nagy Törvényhozásban miért nem gondoskodnak arról, hogy legyen egy központi telefonszám (az általános segélyhívóhoz hasonló), ahol az átlag polgár az ilyen eseteket bejelentheti, majd a különböző hivatalok, szervezetek egymás között megegyeznek, hogy kell-e hozzá rendőr, állatorvos, közegészségügyi szakértő, állatvédelmi, vagy elegendő a begyűjtőautó? Miért a megtalálónak kell kinyomozni, hogy kit hívjon fel? Ha már egy hivatalt, gyepmestert, állatvédő szervezetet felhívott, az miért nem érzi kötelességének a dolgot „hivatalból” átvenni és tovább gombolyítani a fonalat? Egy állatvédő alapítvány, „aki” az adófizetők 1%-ára igényt tart, és a várostól is kap támogatást a gyepmesteri telep üzemeltetésére (tudom, ez nem elég, de mégis valami), miért nem érzi kötelességének, hogy a város határától pár méternyire talált kutyákat legalább megnézze, lefotózza, és elindítsa a folyamatot? Pontosan tudja, hogy arra a helyre inkább a mi városunkból, semmint a szomszédból szoktak kimenni kutyát futtatni, így könnyen lehet, hogy valamelyiket itt siratja valaki, de az is, hogy az ott óvatlanul futtatott kutyusok megfertőződnek és a városba hoznak valami nyavalyát, amivel aztán majd nekik is fel kell venni a harcot? Miért egy másik, távoli állatvédőnek kell riasztania egy ismeretlent az ő városában, hogy ha tud, nézze meg, mi történt?
Miért nincs még mindig egy központilag nyilvántarott, egységes, minden településen érvényes chipezési kötelezettség az országban (a kutyákban – tudtommal – nem volt chip, egyikben sem), minden kutyára? Olcsóbb lenne, mint az altatás, és az ilyen esetek kezelése.
Furcsa ez nekem.
Tudom, csau-csau – szerencsére – egy sincs a történetben, így lehet, hogy furcsa, hogy ezen az oldalon olvasható, de úgy érzem, mindannyiunk érdeke, hogy a fenti kérdések tisztázódjanak. Egy fajtaklub talán tudna „lobbyzni” egy normális szabályzásért. Jó tudom, a szaporítók ellen sem tud fellépni elég erővel, de hátha… Minden nagy út egy kis lépéssel kezdődik…
A halott kutyusok története lassan a végéhez ér: még hétfőn este felfedezték, hogy 5 tetem van a helyszínen, csak az ötödiket nem vettük észre, mert egy nagy fa tövében feküdt, és csak egy adott pontról látható. Kedden aztán megmozdultak a hivatalok, a rendőrség, egy hivatalos állatvédő szervezet és egy harmadik város menhelye közösen összeszedték a maradványokat és elszállították. Állítólag valami tv-k is kivonultak, mert amíg meg nem mozdították a testeket, az egyik kutyusnak nem látszott, hogy megvan a feje. Nem is tudom, hogy végül is lett-e belőle „szenzációs gyorshír”, vagy így hogy nem fejeztek le egyetlen kutyát sem, már nem is érdekes, hogy ki és miért dobta oda a kutyákat és azok hogyan, mitől haltak meg. Az, hogy a (talán) megindult nyomozásból lesz-e valami eredmény, talán sohasem tudjuk meg. Ahogy azt sem, hogy a Hivatalban dolgozó segítőkész ügyintéző (köszönöm neki, hogy segített), a netre kitett képek és beszámoló, vagy valaki más indította be végül a dolgot.
Állatvédelem, Magyarország, 2011 márciusa…
Annyi mindent lehetne az ilyen szörnyűségekről írni,sajnos minden naposak az ilyen történések.Leszögezem,az én szempontomból nézve a legnagyobb gyávaság bántalmazni,megölni egy állatot,bármit is vétet!Csak rajtunk múlik neveltetésük,ha nem tanítjuk,előtörnek belőlük az ősi ösztönök,ami sok esetben káros.Az emberek nagy többsége tudatlan és egyszerűbb megoldást választ:elteszi láb alól a kényelmetlenséget okozót.Félelmetes indulatokat, érzelmeket takar az ilyen cselekedet!Agresszió,ami könnyen ember ellen is fordulhat!A humánus magatartás kiveszőben van,egyre többször átveszi a helyét a becstelenség,a korrupció.Az a pár ember,aki elhivatott állatvédő,kevés ahhoz,hogy megmentsen minden szenvedő állatot,bármennyire is szeretnék.Talán kevesebb lesz a kegyetlenkedés most,hogy hivatalosan is megalakult az Állatvédőrség!Jó lenne,ha minden településen működne ez a szervezet!Köszönet segítségedért,minden halott állat nevében.Reménykedjünk!