Ez évi utolsó rendezvényünket Bánkon tartottuk november 27-én. A program koradélután kezdődött, Taródi Juditék hétvégi házában találkozhatott először a részvevők lelkes csapata. Bár az időjárás nem volt túl kegyes hozzánk, de a beígért bográcsgulyás és a várhatóan csodaszép környék miatt néhányunkat a korai kelés sem tántorított el. Az idei első havat és a friss levegőn tett sétát nem csak a kutyák élvezték, a tó körüli séta jólesett a „kétlábúaknak” is.Koraeste 17 órától találkoztunk a később érkezettekkel a Tengerszem Panzióban. Egy különteremben tölthettünk el néhány igen kellemes órát, megkóstolhattuk a helyi specialitásokat –pl báránysült szrapacskával és sopszka salátával ,vagy a palóc gulyást. A konyha és a kiszolgálás is elsőrangú volt-köszönet a személyzetnek. Vacsora után a gyerekek nagy örömére kisorsoltuk a tombola ajándékokat amelyek már a közelgő Ünnepek meghitt hangulatából is adtak egy kis ízelítőt. A baráti beszélgetések közepette és „világmegváltó”gondolatokkal elfoglalva csak lassan „ritkult a nép” és a legkitartóbbak csak jóval éjfél után keresték meg szobáikat ami nem jelentette a tapasztalatcsere azonnali befejezését. Remek este kedves emberek társaságában ez kell ahhoz hogy már most a következő találkozó tervezését fontolgassuk.Néhány kép a találkozóról:
6 Válasz a Bánk 2010-ra
Szóljon hozzá Cancel reply
Be kell jelenkeznie hozzászóláshoz
Tényleg nagyon jól sikerült összejövetel volt, jól éreztük magunkat! Várjuk a következőt! 🙂
Ha van javaslat a következőre (időpont,helyszín esetleg önálló kezdeményezés) ne habozz oszd meg velünk!!
Hello, kedves Mindnyájatok!
Sajnálom, hogy nem tudtam elmenni, a fotok és az elbeszélés alapján, vidám találkozora. Igérem, a legközelebbin ott leszek.
A fotokat nézve, visszaemlékeztem a hetvenes-évek kutyás találkozoira. Abban az idöben a csau-csauk a nagytestü kutyafajták szakosztályához tartoztak. Csodálatos idöszak volt. A havi klubgyülést, nem hagytuk ki. Egymás tapasztalataibol tanultunk. Szerényebb idöszakot éltünk, a mostanihoz hasonlo találkozot pl. a Pest környéki menedékházakban rendeztünk.
Ma már a menedékházak is „átalakultak”. Az igaz, hogy most már csak a pénztárcánk határozza meg, hogy melyik külföldi országban rendezett kiállitáson vegyünk részt, milyen szakirodalmat vásároljunk és folytathatnám tovább.
Más: A napokban, az egyik honlapon egy csau-csau tulajdonos azt irja, hogy ismeretei szerint Magyarországon a mi kedvencünk a hetvenes években jelent meg, és az elsö tenyésztö Otott Kovács Jánosné és Mona Gyula volt. Ez a hir csak annyiban igaz, hogy az elöbb emlitett személyek valoban csau-csau tenyésztök is voltak, mindkettöjüket személyesen ismertem, de már a negyvenes években is voltak magyar törzskönyvvel rendelkező csau-csauk.
1943.Augusztus 10. dátumu MET.67 CH hosszuszörü vörös chow-chow szuka törzskönyvének másolatát tartom a kezemben.
Csak ülök és a multon elmélkedem.
Minden csau-csau szeretö „kutyásnak” boldog ünnepeket kivánok.
Gajdosné
Kedves Ilonka Néni!
Rövidesen elindítunk egy ” kategóriát ” Hogy is volt vagy Hogy kezdődött címmel ahol közzéteheti mindenki aki hasznosnak gondolja , a saját történetét hogyan is lett Csau barát,hogy ismerte meg a fajtát , milyen élményei voltak azokban az években.Reméljük ezek a „memoárok” érdekesek lehetnek a mai kezdő ,érdeklődő leendő Csau-sok számára.
Mi – már jó pár éve – fedezőúrfit keresgélve, véletlenül csöppentünk egy ilyen spontán szerveződött baráti csaus közösségbe, majd annak összejöveteleire. Nem véletlen, hogy itt önzetlen, mély barátságok szövődnek és a kör bővül és egyre értékesebben gyarapszik! Minden ennyire pozitív dolog utat tör magának.:)
Kívánunk még több, még gyakoribb, hasonló jó hangulatú programokat és összetartást a csapatnak! A magunk részéről a továbbikban i minden jóra kaphatóak leszünk!:D
Ilonka néni tapasztalataival egészen biztosan fel tudjuk majd méltóan(!) térképezni a hazai csautörténetet, melynek említett változatát – csak gyermekszemmel visszaemlékezve is – igen hiányosnak és sekélyesnek éreztem.
Üdvözlettel:
J.
Békés, boldog Karácsonyt kívánunk szeretetben, minden két- és négylábú Barátunknak!!!
Üdvözlettel:
a Juhász család